Vezetési program

Vezetői program 

Karcagi SZC Varró István Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium

 

I. A szakmai életút bemutatása

Pedagógiai pályám előzményeként először tanulmányaimat mutatom be. Egy alföldi településen, Kunmadarason nőttem fel és folytattam általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolai tanulmányaimat Törökszentmiklóson, a Bercsényi Miklós Gimnáziumban végeztem. Egyetemi tanulmányaimat a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán kezdtem meg és 2001-ben végeztem történelem, földrajz szakos középiskolai tanárként -akkor már Debreceni Egyetemen. Tanulmányaim alatt kezdtem és 2002-ben elvégeztem a földrajz szakhoz kapcsolódó terület- és településfejlesztő geográfus képzést. Az egyetemi tanulmányaim alatt volt szerencsém belekóstolni a régészet és a múzeumi kiállítás készítésének munkájába. 2000-ben Hajdúszoboszló mellett egy Árpád-kori település és temető maradványait tártuk fel, 2001-ben pedig a „Csillagos ég lakói” kiállítás megvalósításában vettem részt. Későbbi munkámhoz ez rendkívüli és mással nem helyettesíthető ismeretekre tettem szert, amelyekkel rendszeresen színesítem óráimat mind a mai napig.

2002-ben pályakezdőként álltam munkába a karcagi Varró István Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium intézményben, ahol jelenleg is dolgozom. Az pedagógiai pályámon eltöltött több, 18 évet 3 részre tudom osztani.

Az első időszak a beilleszkedés és a pedagógussá válás időszaka. Két-három év kellett ahhoz, hogy az egyetemen megszerzett tárgyi ismereteim, tudásom mellé megszerezzem azt a szakmai tapasztalatot, mely a mindennapok pedagógiai munkájának megfelelő elvégzését lehetővé teszik. Nem volt egyszerű hirtelen a katedra másik oldalára kerülni, ráadásul egy olyan iskolatípusban, amellyel soha nem találkoztam. Vegyesen tanítottam szakiskolai és szakközépiskolai osztályokban, ráadásul osztályfőnökként is helyt kellett állnom. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon nehéz volt az első évem, de minden segítséget megkaptam az iskola vezetőitől és a kollégáktól. Már az első tanéveben éreztem, hogy a pedagógus munkája nem egy egyéni küzdelem. Mellettem, mögöttem egy kollektíva áll, akik segítenek a problémák megoldásában. Ekkor a legfontosabb feladatomnak a tananyag megtanítását gondoltam. Hamar megtanultam a tervezés fontosságát, amely a tantervi követelmények, az éves óraszám, a tanóra adta időkeretek és a tanulócsoporthoz való alkalmazkodás közötti egyensúlyt jelentette számomra. A tanórák tapasztalatai ebben az időszakban álltak egységbe és formáltak utat számomra. Ebben a korszakban az ember nagyon sok csapdába belesétál (amit a gyerekek állítanak), sok rossz döntést hoz, sok hibát vét, de mindent csak egyszer. Ellenben a jó ötletek, a helyesnek bizonyuló döntések, a pozitív élmények alapjai lettek a munkámnak, amelyre építkezve elkezdhettem pályám tudatos építését.

Pályám második szakasza a pedagógiai pályám kibontakozása. 10-12 évre tehető ez az időszak. Megtaláltam a helyem a tantestületben, vezetőim megtapasztalták képességeimet s így építettem pályámat. Mindig élen jártam az innovációkban, új utak keresésében, feladatokat vállaltam és lelkiismeretesen végrehajtottam, kollégáimmal jó viszonyba kerültem. Bár az elején megdöbbentem a debreceni gimnázium és a karcagi szakiskola/ szakközépiskola közötti különbségen, nagyon gyorsan megtaláltam a munka szépségét. Nagyon szeretem a szakjaimat és a tanítás során fontosabbnak tartottam a lexikális tudásnál a történelem érdekességeit és a földrajz szépségeit megmutatni. A kevesebb több elv alapján elfogadtam, hogy egy minimális ismeretanyagnál többet nem tudok megtanítani a szakközépiskolás gyerekeknek, de az a kicsi biztos tudás marad. Minden osztályban volt egy-két jobb képességű tanuló, a mélyebb ismereteket nekik lehetett megtanítani. Fontosnak tartom a pedagógiai munka során felismerni azt, hogy ki mire képes és ennek megfelelően lehet terhelni, tanítani, számonkénti. Amellett, hogy szeretek foglalkozni a jobbakkal, mentortanárként részt vettem az Útravaló programban, amely során több tanulót segítettem el az érettségi vizsgáig. Ha valakinél szükség volt egyéni fejlesztő foglalkozásra, tőle sem sajnáltam az időt.

A tanévek alatt, melyet ebben az iskolában eltöltöttem, számos projektben részt vehettem. Az egyik legtöbb tapasztalattal gazdagító projekt a Szakiskolai Fejlesztési Program

1. fázisa, melyben jelentős feladatokat kaptam. Egyrészt koordináltam és irányítottam a projekt égisze alatt zajló több milliós eszközbeszerzést, a pedagógiai munkát, a projekmódszer meghonosításra irányuló lépéseket. A projekt részeként tagja lettem a társadalomismeret munkacsoportnak, egy 25 fős, egész országot lefedő csapatnak, akiknek feladata tananyagfejlesztés, projektfeladat készítés volt. Két projektet is készítettem, melyek minden szakiskolába eljutottak. Ezeket a tananyagokat egyébként mind a mai napig felhasználom. A munkacsoport tagjaként volt szerencsém Izraelbe, Jeruzsálembe utazni, ahol a Yad Vashem intézet által szervezett holokauszt oktatással kapcsolatos tanulmányokat végeztem. A készített képeket, videókat, emlékeket minden alkalommal felhasználom, ha lehet: holokauszt túlélőkkel való találkozást, a Szentföldön való utazást, a szent helyek meglátogatását, a Holt-tengerben való megmártózást. A tanulmányút legfontosabb hatása, hogy a tananyag helyett élményeket adok át ezekkel a témákkal kapcsolatban.

Fontosnak tartom a tanulóim (és kollégáim) számára a nemzeti összetartás tudatot erősíteni. Kezdetben városi szinten a Rákóczi Szövetség szervezésében utaztunk diákcsoportokkal különböző határon túli iskolákba nemzeti ünnepek alkalmával. A Határtalanul program megjelenésével lehetőség nyílt az önálló programok készítésére is, 2012 és 2014 évben egy-egy projektet készítettem és projektvezetőként megszerveztem, lebonyolítottam. Nagyon eredményes volt az együttműködés az erdélyi partneriskolával.

A határon túli magyarsággal való kapcsolattartás mellett fontosnak tartom az állampolgári nevelést is. Rendszeresen részt veszünk a parlamenti különóra rendezvényen, ahol a tanulók egész napos program, keretében ismerkednek az ország működésével. Az Országház mellett rendszeresen vezettünk kollégáimmal tanulmányi kirándulásokat Budapestre a Terror Háza Múzeumba, a Közlekedési Múzeumba és egyszer a Természettudományi Múzeumba. Minden ilyen kirándulás előmozdította a kollégáimmal és a diákjaimmal a kapcsolatokat.

A tanítás során folyamatosan napra készen tartottam a tudásomat, kollégáimmal mindig megbeszéltük az aktualitásokat és segítettünk egymásnak, ha kellett. Bár kötelező továbbképzéseket csak 2009-től kellett volna kezdeni, már az első három évben részt vettem több mint 120 óra továbbképzésen. Pályakezdőként minden tanfolyamot, képzést, megbeszélést hasznosnak tartottam, és amire lehetett elmentem. Mivel a pedagógiai tevékenység során nagy aktivitást mutattam, újabb és újabb feladatokat kaptam, amit igyekeztem a legjobban teljesíteni. Lassan azt vettem észre, hogy a kollégák hozzám fordulnak pedagógiai kérdésekkel; tanácsokat, véleményeket kérnek tőlem. A vezetőim egyre felelősségteljesebb feladatokat adtak és egyre inkább központi figura lettem. Már 2007-től tudatosan készítettek igazgatóhelyettesi feladatokra, mivel az iskola élén az igazgató nyugdíjba vonulásával átalakulások kezdődtek. Az új igazgató megkért, segítsem a munkáját helyettesként, mert úgy érzi, jól tudna velem dolgozni. Igent mondtam és 2008 óta az iskola általános igazgatóhelyettese vagyok.

Az új feladat teljesen más jellegű volt eddigi munkámhoz képest: a pedagógiai munka háttérbe szorult a 6 kötelező órával, s előtérbe kerültek a tanügyi és adminisztratív feladatok. Ezt egyrészt rossz megélni, mivel szerettem a pedagógus munkámat, másrészt jóval nagyobb rálátásom lett a rendszer egészére, s ebből tovább tudtam fejleszteni magam. Ma igazgatóhelyettesként kevesebb saját óra mellett úgy érzem, egyre több vagyok pedagógusként, ahogy minden kolléga munkájába betekintést nyerek, minden osztályt megismerek, a legkülönbözőbb esetekkel, problémákkal találkozom, sőt más iskolának az életébe is bepillantást nyerek. Szeretem a munkám, mert sokoldalú, szellemileg frissen tart és folyamatos a fejlődésem az által, hogy követem a kollégáim napi munkáját.

A pedagógiai és igazgatóhelyettesi munkám mellett részt veszek az Oktatási Hivatal által szervezett emelt szintű érettségi vizsgáztatásban és érettségi elnökként is tevékenykedem. Ezeket a feladatokat azért szeretem, mert egy más megvilágításba helyezi a pedagógiai munkát, megismerek tantestületeket, iskolákat, diákokat, tanárokat és ezeken a vizsgákon mindig lehet tanulni valamit. Bele lehet pillantani az oktatási rendszerünk végtelen színességébe, a pedagógus társadalom sokoldalúságába és a diákok nagy pillanataiba is. Ez a tevékenység frissít fel évről évre azzal, hogy kiszakít egy időre az állandó mindennapokból és egy más miliőben más munkát végezek. De amellett, hogy jó kimozdulni, jó újra visszatérni is a megszokott munkához szellemileg felfrissülve, új élményekkel, ötletekkel gazdagodva.

Pedagógiai pályám harmadik, jelenleg is tartó szakasza 2014-2015 időszakában kezdődött. A két meghatározó esemény: 2014-ben gyermekem született, 2015-ben pedagógus II. minősítő eljárásban vettem részt. A két esemény nagyon különböző hatással volt rám. Szülőként egyszerűen másképp kezdtem látni a gyerekeket és szüleiket. Közelebb kerültem tanítványaimhoz, jobban tudok azonosulni a problémákkal, könnyebben megtalálom a közös nyelvet. A másik fontos esemény a pedagógus II. minősítésem. Alapvetően a pedagógus kompetenciák, az indikátorok és a reflexiók sokkal tudatosabbá tették a munkámat. Kiemelkedően fontosnak tartom az odafigyelést az egyénre, lehetőséget biztosítani az egyén képességeinek kibontakozására. Úgy gondolom, a tanóráimon sikerül megfelelő légkört kialakítani, a tananyagot élményközpontúan megismertetni, a tantárgyat megkedveltetni. Vezetőként kollégám munkáját sokkal jobban tudom segíteni, támogatni. Fontosnak és eredményesnek tartom az egymástól való tanulást és az egymásra odafigyelést. Több alkalommal vettem részt minősítő eljárásban. Az a tapasztalatom, hogy a pedagógusok egyrészt igénylik a visszajelzést munkájukkal kapcsolatban, másrészt tartanak is az ellenőrzésektől, az óralátogatásoktól, minősítésektől. Vezetőként a Karcagi Szakképzési Centrum többi tagintézmény életébe is bepillantást nyertem, ez segített iskolámban zajló munka objektívabb értékelését. Igyekszem keresni, illetve megismertetni a jó gyakorlatokat. 18 év pedagógiai, a több, mint 12 év vezetői gyakorlat után úgy érzem, tudok segíteni mások munkájában. Ebben a folyamatban a következő lépés a mesterpedagógus minősítést célzó eljárásba való jelentkezés volt, amit azonban a jogszabályi változások miatt félbe kellett szakítanom.

A tudatosság jegyében jelentkeztem pedagógus szakvizsgára. Úgy gondoltam, akkor tudom felelősségteljesen végezni vezetői tevékenységemet, ha ebben a témában is elmélyülök. A Debreceni Egyetemen jelentkeztem a képzésre közoktatás vezető szakra. Nagyon eredményes két év volt. Egyrészt a tudásanyag, amit az egyetemi oktatóktól kaptam, másrészt a tapasztalatcsere, amit tanulótársaimmal, mint más intézmények vezetőivel, leendő vezetőivel adtunk egymásnak. Nagyon érdekes és tanulságos volt, hogyan működnek más intézmények, voltak jó, követendő és rossz, intő példák. Érdekes módon a tanulsága a képzésnek kettős volt: sok tapasztalattal, tudással gazdagodtam, tudatosabb vezető lettem. Másrészt szembesültem erősségeim mellett hiányosságaimmal is, hogy mely területeken kell fejlődnöm. Szakdolgozatomban az iskolám 50 éves történetét dolgoztam fel annak tükrében, hogy az igazgatók milyen mértékben tudták, illetve voltak képesek a külső hatások és belső adottságok között vezetni az intézményt.

Az elmúlt években a lemorzsolódás csökkentésére irányuló GINOP 6.2.3. - A szakképzési rendszer átfogó fejlesztése című centrumszintű nagypályázat jelenti a legnagyobb feladatot számomra. A projekt 30 hónapos, csaknem 550 millió forintos költségvetéssel. A pályázatban centrumszintű munkacsoport tag vagyok, tehát a saját intézményi folyamatok mellett a 8 tagintézményt magába foglaló Szakképzési Centrum szintjén végzek feladatokat. A pályázat új szemléletmóddal, rengeteg képzéssel, átfogó, komplex feladatokkal jó lehetőség a szakmai fejlődésemben. Az innováció, a tervezés, a szervezés, a futó folyamatok koordinálása, ellenőrzése, a csoportmunka, a problémamegoldás, az adminisztráció mindennapos kihívás és egyben fejlődési lehetőség ebben a projektben. Úgy érzem, sikerül helyt állnom ebben a pályázatban, s ötleteimmel, munkámmal hozzájárulni a sikeres teljesítéshez. Új utakat ismerhettem meg, szakmai tapasztalatokat szerezhettem, ötleteket, amiket átvehetek, beépíthetek saját munkámba és illetve továbbadhatok kollégáimnak.

A jövőre való tekintettel 2022. június 30-ig van megbízásom az általános igazgatóhelyettesi feladatokra. Magasabb beosztásba eredetileg nem szándékoztam kerülni. Olyan vezetőnek tartom magam, aki egy jó csapatban tud igazán jól teljesíteni, de szeretek a háttérben maradni. Az élet azonban úgy hozta, hogy iskolánkban megüresedett az igazgatói beosztás és rám irányult a figyelem. Kollégáim sorra kérdezték: beadom-e a pályázatot. Úgy érzem, bíznak bennem munkatársaim. A pályázat kiírásáig eltelt időben sikeresen lezártuk a 2019-2020-as és megalapoztuk a következő tanévet. Ez idő alatt megérett bennem az elhatározás, hogy az igazgatói beosztásra benyújtom pályázatomat, úgy érzem, hogy alkalmas és képes vagyok az intézményvezetői feladatok ellátására.

II, Az intézmény bemutatása

Alapadatok:

Az intézmény neve: Karcagi SZC Varró István Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium. Címe: 5300 Karcag, Varró utca 8.

Típusa: szakképző intézmény

Tanulólétszám: 354 fő (2019. október 1.)

Oktatói létszám: 34 fő

A Karcagi SzC Varró István Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium komoly szakképzési hagyományokkal rendelkezik. Intézményünk sokszínű nevelő-oktató feladatot lát el a szakképzés, a kollégiumi nevelés, a felzárkóztató tevékenység és a tehetséggondozás területén.

Bár szakképzés (iparostanonc képzés) már 1890 óta folyt Karcagon, a térség iparának fejlesztéséhez és a szakembergárda kiképzéséhez meg kellett teremteni a nagyobb volumenű szakképző iskolát.

1969 óta, amikor iskolánk megnyitotta kapuit, a szakközépiskolai (elnevezés régen szakiskolai, még régebben szakmunkás, 2020. szeptembertől szakképző iskolai) képzés a meghatározó. Emellett működik szakgimnáziumi (elnevezés régebben szakközépiskolai, 2020. szeptembertől technikumi) képzés és Szakképzési Hídprogram is. Jelenleg az intézmény a Karcagi Szakképzési Centrum tagintézménye.

Karcagon egyébként három középiskola van, melyek között éles verseny van a csökkenő tanulólétszám miatt. Fő profil alapján egy gimnázium, egy szakgimnázium/technikum és a mi szakképző iskolánk. A verseny számunkra elsősorban a szakgimnáziumi/technikumi területen éles, hiszen az egyik iskolának is vannak ilyen képzései. A szakképzés negatív megítélése miatt a versenyben harmadikok vagyunk: nagy nehezen tudunk szakgimnáziumi/technikumi képzést indítani, de előfordult, hogy egy-két tanévben ez nem sikerül. Szakképzésben helyben nincs vetélytársunk, inkább a térség szakképző iskoláival versenyzünk.

A tanulóközösségre általánosan jellemző, hogy nagyon magas a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak a száma (nappali képzésen 42%), valamint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt igénybe vevő tanulók aránya (nappali képzésen 45%). Ez azt jelenti, hogy tanulóink kedvezőtlen háttérrel rendelkeznek, s ez természetesen kihat az iskolai tevékenységükre is. Sajnos a szakképzés társadalmi elismertsége ma alacsony, ezért szakmára a gyengébb képességű tanulók jelentkeznek, akik az általános iskolából jelentős hiányosságokkal érkeznek, kevés motivációval rendelkeznek, ezt az országos kompetenciamérések gyenge eredményei is megerősítik.

Az oktatói testületre jellemző, hogy az elmúlt 15 évben folyamatosan érkeztek a fiatal kollégák a nyugdíjba vonulók helyett. 2005-2020 között gyakorlatilag kicserélődött az oktatógárda. Az intézményben 5 munkaközösség működik: két közismereti, két szakmai, és a kollégiumi. A 34 fős oktatói létszám fele nemek szerinti megoszlása szerencsésnek mondható: fele férfi, fele nő. A testület fele szakmai, fele közismereti oktató. A vezetés az SZMSZ alapján négy főből áll: intézményvezető, 2 intézményvezető helyettes és egy gyakorlati oktatás vezető.

Az iskola felszereltsége jónak mondható, de természetesen új eszközökre mindig szükség van. Az épület állaga is megfelelő, bár karbantartásra egyre több forrás szükséges. Az elmúlt években jelentős fejlesztésekre, beruházásokra került sor, köszönhetően a Szakképzési Centrum fejlesztéseinek és a különböző pályázatoknak. Az elmúlt 3 évben az iskola kívül-belül megújult. Kívül egy 300 millió forintos energetikai pályázatnak, belül a festő tanulók munkájának köszönhetően. Az újonnan induló képzések gyakorlati helyei (szakács, pincér, hegesztő), a Digitális Közösségi Alkotóműhely a legmodernebb eszközöket, technikákat vonultatja fel. Jelenleg a GINOP 6.2.3 pályázat keretében elsősorban a közösségi terek fejlesztésén dolgozunk, hogy a tanulók számára minél otthonosabb legyen az iskola.

A szakképzésbe beiskolázott tanulóink 70 %-a helyi, karcagi általános iskoláiból kerül ki. A vidéki tanulók a környékbeli településekről érkeznek. Többségük a minden napos bejárást választja, mindössze a vidéki tanulók egyharmada igényel kollégiumi elhelyezést. Intézményünkben 100 fő befogadására alkalmas kollégium működik, sajnos alacsony kihasználtsággal (kb. 50%). A kollégium fejlesztését fontosnak tartjuk, hogy a vidéki tanulók számának növelésével az iskola tanulólétszáma is emelkedjen. A vidékiek aránya az iskolában csupán 30%, de csak kevesebb, mint fele kollégista, többen inkább a napi bejárást választják. Kollégiumunk külön megállapodás alapján helyet biztosít a Karcagi Nagykun Református Gimnázium vidéki tanulói számára is. A kollégiumban 3 fő kollégiumi nevelő (oktató) dolgozik, kollégiumvezető híján egyikük van megbízva a vezetői feladatokkal.

Az elmúlt 5 évtizedben a munkaerőpiaci és gazdasági változások eredményeként számos új szakma indult és sok képzés szűnt meg. A statisztikai adatok alapján szerkesztett ábra jól mutatja, hogy egy szakképző intézménynek milyen nehéz feladata van: a változó gazdasági körülményekre reagálni kell a képzési struktúra átalakításával.

A 2000-es évek elejétől évről évre egyre több tanulónál észleljük az alapkészségek súlyos hiányát, jelentős müveltségbeli hiányosságokat. Jellemző a gyenge belső motiváció mind a tanulás, mind a munkavégzés iránt, önértékelésük alacsony. A beiskolázási nehézségek és a szakképzés társadalmi megítélésének romlása miatt egyre kevesebb tanuló érkezett a szakma iránti érdeklődéssel. Ezzel szemben a szociális támogatási, segélyezési rendszer miatt egyre többen lettek a problémás gyerekek.

A beiskolázott tanulók jelentős részénél a család szociális körülményei elmaradnak az optimálistól. Sok családra jellemző a szegénység, tartós munkanélküliség, iskolázatlanság. Tanulóink 45 %-a részesül rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben, 42 %-uk hátrányos helyzetű (31% HHH, 11% HH) 2019-ben. Sni tanuló 8%, btmn tanuló 13%, fiú-lány arány: 52- 48. A 2019/2020. tanév második félévében lemorzsolódásban veszélyeztett tanulók létszáma: 25 fő (a tanulók 12,9 %-a), ebből lány 22 fő. Nagy a roma nemzetiségű tanulók aránya, ezen belül sokan szegregált általános iskolából érkeznek, beintegrálásuk embert próbáló feladat. Gyakran tapasztaljuk a szakképzős diákoknál a nem megfelelő családi minta negatív hatásait, mely megnehezíti számukra a közösségbe való beilleszkedést, a negatív ráhatás elutasítását.

Az elmúlt két évtizedben kiemelkedő fontosságú volt a szakképzésben negatív folyamatainak, problémáinak megoldása. Az egyik legnagyobb volumenű projekt a 2006-ben indult iskolánkban az SZFP II program. Az SZFP-be pályázat útján lehetett bekerülni. Az egyes évfolyam típusokra (felzárkóztatás, alapozás, szakképzés) és un. támogató sávokra (pályázatok, konferenciák, PR, eszközfejlesztés, monitoring, kutatások) tagolták a programot. A fejlesztési logika lényege a több ponton való beavatkozás. Közismereti, szakmai és reintegrációs komponensek opcionálisak, emellett intézményfejlesztés és minőségbiztosítás kötelező volt. A fő korlátja az volt, hogy szakképzési, pedagógiai keretekben kellett olyan célokat megvalósítani, melyek iskolán kívüli problémákban gyökereztek (társadalmi, működési zavarok, diszfúnkciók). Az SZFP „zászlóshajó” jellegű megafejlesztésnek indult, melynek eredményét az összes szakképző intézményre kiterjesztették volna, ehelyett 2009-ben gyorsan, csendben megszüntették (a támogatást). Iskolánk pedagógusai azonban rengeteg tapasztalattal gazdagodtak. A projektalapú oktatás egy valós alternatívává vált a tanárok pedagógiai eszköztárában.

2011-ben kezdődött az az időszak, mikor szinte minden évben változott a fenntartónk és/vagy a nevünk — átszervezésekből kifolyólag. Az átszervezéseket a gazdasági kényszer, később a jogszabályi háttér indokolta. Két évig intézményünkhöz tartozott az Arany János Általános Iskola, majd állami kézbe kerültünk - előbb a KLIK később a Szakképzési Centrum intézményébe. A változások nem csak technikai jellegűek voltak, a szakképzés gyökeres átalakulásának vagyunk tanúi mind a mai nap. Iskolánk élen járt mindenféle újításban, mert a vezetés az előre menekülés taktikáját választotta az iskola előmozdítására. Jelen helyzetben a 3 éves duális szakképzés működik, ahol már technikumban, szakképző iskolában folyik a képzés.

2015-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium, 2018-tól a Nemzetgazdasági Minisztérium lett a Szakképzési Centrum fenntartója. A szakmai irányítást, koordinációt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) végzi. 2020. július 1-től a szakképzéssel kapcsolatos alapvető jogszabályok megváltoztak, az oktatók közalkalmazotti státusza megszűnt.

A fenntartóváltozásokkal párhuzamosan jelentős változás az évtizedben a szakképzés rendszerének átszervezése. Már 2010-ben elkezdődtek kísérleti jelleggel a 3 éves képzések, ezt hívták előrehozott, majd alternatív szakképzésnek. A közismereti tantárgyak óraszámának csökkenése és a szakképzési idő rövidülése mellet egyre nagyobb problémát jelentett a tanulmányi eredmények romló tendenciája. A kompetenciamérések eredménye is azt mutatta, hogy olvasás, szövegértés kompetenciában (is) beavatkozásra van szükség. Saját tantárgyként bevezettük a tanulásmódszertant, emellett az iskolavezetés kérelmezte a fenntartótól a magyar és a matematika tantárgyak esetében a csoportbontás engedélyezését, hogy a szövegértés és a számolás kompetenciaterületeket hatékonyabban lehessen fejleszteni. A kompetenciamérések eredményére való tekintettel a fenntartó engedélyezte ez a költségvetést is érintő kérést. A tanárhiány miatt nem mindig tudtuk megvalósítani ezeket a lehetőségeket, de mára az alacsony osztálylétszámok enélkül is lehetővé teszik a hatékonyabb pedagógiai munkát.

2010 után a negatív demográfiai folyamatok (csökkenő népesség), a 3 éves szakképzés és a 16 éves tankötelezettség bevezetése miatt az iskola tanulólétszáma tartós csökkenésnek indult. A népességcsökkenés a tanulólétszám mellett a kollégium létszámát is csökkentette. A beiskolázási tevékenység javításával, az iskola imázsának javításával sikerült megállítani a létszámcsökkenést, sőt 2019-ben már növekedést tudtunk elérni. A hiányzó tanulólétszámot a felnőttképzés beindításával sikerült kompenzálni. Az elmúlt években a felnőttképzésben részt vevők száma 80-100 fő között változott. Az oktatott szakmák elsősorban érettségire épülő egészségügyi és közgazdasági ágazatba tartoznak.

A folyamatosan változó gazdaság kihívásaira új szakmák indításával reagált az iskolavezetés. Korábban az ösztöndíjat adó hiányszakmák meghirdetésére koncentráltunk, de ez évről évre új irányba állította a jelentkezőket és nehéz feladat elé az oktatás megszervezését, így történt kísérlet az ács, a szerkezetlakatos, és a villanyszerelő képzés újraindítására, de az évről évre változó szakmaszerkezeti döntések nem kedvezett a közép- és hosszú távú tervezésnek. Mára gyakorlatilag az összes szakma ösztöndíjas, így újra előtérbe került a munkaerőpiaci, illetve a képzési igény.

Az elmúlt évek jellemző folyamatai jól léthatók az alábbi diagramon. A hagyományosan erős képzések (eladó, gépi forgácsoló, lakatos, nőiruha készítő) tanulólétszáma csökken, új képzések (szakács, hegesztő) tanulólétszáma nő. Az elmúlt néhány évben kezdődött és jelenleg is folyik az iskola arculatváltása. Ma a szakács szakma tűnik a legvonzóbbnak a jelentkezők szempontjából. Pozitív fordulat a technikumi képzés felfutása, amelyben az iskolánk új oszlopának az egészségügy tekinthető.

2019/2020 tanévben az előző évek csökkenő tendenciája után végre emelkedett a tanulólétszám. A nappali tanulói létszám 2019. október 1-én 270 fő (2018: 257 fő, 2017: 267 fő), 2020. január 24-én 253 fő (2019: 244 fő, 2018: 239 fő), 2020. június 15-én 247 fő (2019: 235fő). A 270 fő tanulóból 9 a Szakképzési HÍD, 214 szakközépiskolai, 47 fő szakgimnáziumi képzésen vesz részt. A tanév során 26 tanuló távozott az intézményből (9,6%). Három tanuló érkezett, így a nappali tanulói létszám 23 fővel csökkent (8,5%).

A korábbi adatokkal összehasonlítva azt láthatjuk, hogy a létszámnövekedés a szakközépiskola enyhe csökkenése mellett a szakgimnázium felfutásának köszönhető. A 2019- 2020 tanévben 21 nappalis osztály indult, ebből 2 Szakképzési HÍD, 4 szakgimnázium, 2 érettségire felkészítő, 13 szakközépiskola. Az átlagos osztálylétszám 13,8 fő.

Pozitív fordulatnak értékelhető, hogy 2019-2020 tanévben nőtt az októberi tanulólétszám, és csökkent a lemorzsolódás (11 -> 9,6), tehát hatékonyabban tudjuk megtartani a gyerekeket. Ezt a változást egyrészt a Szabóky ösztöníjra jogosultak nagyobb számával (szinte minden képzésünk támogatott), másrészt a lemorzsolódás elleni tudatos, szervezett intézkedéseknek (GINOP 6.2.3.) tudhatjuk be.

III. Vezetői elképzelések

A 2019-2020-as tanév eseményei jelentős változásokat készítettek elő a 2020. szeptember elsején induló tanévre és a jövőre való tekintettel. A szakképzés megújulása, a jogszabályok változása a szakmai képzésben indít el jelentős, mélyreható változásokat. Emellett a koronavírus járvány miatt kialakult különleges helyzet az oktatás új alternatívái előtt nyitottak utat.

A következő három tanévben a következő feladatok állnak az iskolavezetés előtt:

Fontos feladat a szakképzés változásainak követése, a szakképzés 4.0, azaz a szakképzés és felnőttképzés megújítása koncepciónak megfelelően kialakítani az intézmény stratégiáját, megújítani a szakmai képzést. Az új Nemzeti Alaptantervnek és a kerettanterveknek megfelelően átalakítani a közismereti képzést. Továbbra is fontos feladat az alapkészségek fejlesztése, amely szükséges a tanuló eredményes továbbhaladása szempontjából.

Az oktatói munkát meghatározó alapvető jogszabályok megváltoztak, a szakmai, pedagógiai, oktatói munkát át kell szervezni. A szakmai képzést meghatározó szakképzési törvény, a rendelete, a programtantervek és a képzési kimeneti követelményeknek megfelelően át kell alakítani a szakmai képzést. 2020. szeptember 1 -ig megszületnek az intézményben folyó munkát meghatározó alapvető dokumentumok: a Szakmai program, a Szervezeti és működési Szabályzat és a Házirend. Az oktatóknak új szempontok, szabályok szerint kell folytatni a munkát a jövőben.

A pedagógiai munkában fel kell használni a korábban működő és felhasználható módszereket, a tapasztalatokat és az újításokat is. A befejezés előtt álló nagy volumenű és hatású GINOP-6.2.3-17-2017-00041 - A szakképzési intézményrendszer átfogó fejlesztése projekt tapasztalatait hasznosítani kell, eredményeit be kell építeni az oktatói tevékenységbe.

Fontos feladat a tanulói létszám emelése. A tanulólétszám növelését a beiskolázás hatékonyságának növelésével és a lemorzsolódás csökkentésével lehet elérni. Az általános iskolákat tájékoztatnunk kell a szakmai képzés változásairól, a tanulók előtt álló tanulmányi utakról és az iskolánk által biztosított lehetőségekről. Segítséget kell adnunk az általános iskoláknak a pályaorientációs tevékenységükhöz, együtt kell működnünk, hogy a tanulók és szüleik helyesen döntsenek a továbbtanulásban, a pályaválasztásban. Az orientációs osztály indításával, a dobbantó programmal, a mühelyiskolával új lehetőségek nyílnak a bizonytalan, a hátrányban lévő, a tanulási nehézségekkel küzdő, vagy akár a korábban tanulmányaikat félbehagyó, lemorzsolódott tanulók előtt.

Az oktatói testület munkájának irányítása, ellenőrzése és értékelése szintén jelentős feladat és kihívás az iskolavezetés számára. A közalkalmazotti státusz megszűnésével, a feladatok átalakulásával megváltozott körülmények között kell végezni az oktatói tevékenységet. Az oktatók továbbképzésének, értékelésének megszervezése szintén a következő három év feladata. Át kell formálni, hatékonyabbá kell tenni a szervezeti kommunikációt annak érdekében, hogy az oktatók az elvárt feladatokat az új szabályokhoz alkalmazkodva, a megfelelő szinten elvégezzék.

Sok feladat vár megszervezésre, megújításra. A változtatásokat, elképzeléseket tekintve öt területet jelölök meg, amelyek teljesítését a következő három évben magvalósíthatónak tartok:

• 1, A szakképzés és felnőttképzés megújítása a jogszabályoknak megfelelően, a helyi sajátosságok figyelembevételével.
• 2, A GINOP-6.2.3-17-2017-00041 - A szakképzési intézményrendszer átfogó fejlesztése pályázatok eredményeinek felhasználása, hasznosítása, beépítése az oktatói munkába a lemorzsolódás csökkentésére és a diákbarát környezet kialakítására.
• 3, A pályaorientációs tevékenység kitérjesztésével és a beiskolázás eredményességének javításával növelni a tanulólétszámot.
• 4, Az oktatók hatékony, motiváló értékelési rendszerének kidolgozása, működtetése.
• 5, Hatékony szervezeti kommunikáció kialakításával javítani az oktatói közösség munkáját, különös tekintettel a tehetséges tanulók kibontakozására, valamint a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók eredményességére való tekintettel.

A megjelölt területek megvalósítására vonatkozó elképzelések:

1, A szakképzés és felnőttképzés megújítása a jogszabályoknak megfelelően, a helyi sajátosságok figyelembevételével.

Munkámat mindig a jogszabályoknak megfelelően végeztem. Alapvető feladat a jogszabályok ismerete és a jogszabályok változásának folyamatos figyelése. A jogszabályok alkalmazásánál igyekszem a kialakult szokásokhoz alkalmazkodni, másrészt jó gyakorlatok, innovációk, más intézmények tapasztalatainak felkutatásával, elsajátításával új utakat keresni. A GINOP pályázat keretében kialakult Centrumszintű Munkacsoport tagjaként nagyon sok innovációt, hasznos ötletet, helyi gyakorlatot ismertem meg, amit a munkámban alkalmaztam és alkalmazhatok.

A szakképzés jelenleg is folyó átalakítása nagy kihívás az egyes intézmények előtt. Az új kimeneti követelményeknek, vizsgarendszemek megfelelően kell megtervezni az éves munkát. Az új, felmenő rendszerű képzéssel kapcsolatos tapasztalatokat folyamatosan gyűjteni kell és évről évre felülvizsgálni, szükség esetén módosítani kell az intézményi dokum ént umokat.

A képzés első évében nagy hangsúlyt kell fektetni az alapkészségek (olvasás­szövegértés. számolás, informatika, idegen nyelv) fejlesztésére, az ágazati alapozásra, a szakmai alapok elsajátítására. A korábbi Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) egyik eredményeként megismertük a projektalapú oktatást. Az új rendszerben a projektvizsga miatt a projektalapú oktatás meghatározó jelentőségű lehet. Lehetőség van a tanórák projektbe szervezésére. Ezt lehetővé teszik a jól felszerelt tanműhelyek. A projekt lehetőséget nyújt az elmélet gyakorlatias megközelítésére. A projekt lehetőséget ad új tananyag megtanulására, begyakorlására, üzem látogatásra, tanárok együttműködésére, egyéni és csoportos munkára, az élménypedagógia módszerével a hagyományos tantermi tevékenységeket érdekesebbé tenni. A projektnapba szakmai és közismereti órákat is lehet szervezni. Azt tervezem, hogy az új képzésekben hetente egy napot projektben szervezek meg. A tanuló a projektnapon valamilyen produktumot állít elő.

A 2020-2021-es tanévben fel kell készülni az újabb járványügyi vészhelyzetre. Az első hónapban el kell sajátítani a távoktatáshoz szükséges ismereteket, fel kell építeni az információáramlás csatornáit. A 2019-2020 második félévében még váratlanul érte az oktatókat és diákokat egyaránt a digitális távoktatás. Nagyobbrészt Google Classroom, kisebb részben facebook volt a kapcsolattartásra használt felület. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, ami alapján szeptemberben fel kell készülni az újabb rendkívüli helyzetre. Az informatika órán meg kell tanítani a gyerekeket az informatikai háttér használatára, a tanórákon pedig adott felületet használva kell a tananyagokat, gyakorló feladatokat megosztani. Jelenleg a Google Classroom használata látszik alkalmasnak a feladatra, de erre az információk szerint a KRÉTA rendszer is alkalmas lesz.

A második és harmadik évben a legnagyobb kihívás a külső gyakorlati helyen történő képzés. A gyakorlati helyeket is tájékoztatni kell az új kimeneti és vizsgakövetelményekről. A gyakorlati oktatásvezetőnek komoly feladata lesz a gyakorlati képzés ellenőrzése. Emellett vagy magasabb szintről (igazgató, Szakképzési Centrum) is fontos lenne megtámogatni ezt a tevékenységet, ellenőrizni a gyakorlat szakmai megvalósulását. Valós veszélye a duális képzésnek, hogy nem tudunk minden tanulót kihelyezni külső gyakorlati helyre. Ennek két oka van: ha a cégnek többet kell fizetnie, kevesebb tanulót alkalmaz, illetve a negatív előítéletek miatt roma származású tanulót kevésbé alkalmaznak. Ilyenkor lehetőség szerint a gyakorlat iskolában tartását kell lehetővé tenni.

A második és harmadik évben terveim szerint két napot töltene külső gyakorlati helyen a tanuló, három napot az iskolában, amelyből egy nap projektmódszerrel lenne megszervezve. A második évben a szakmai elmélet begyakorlása, a harmadik évben a vizsgára készülés lenne a projektnap fő feladata.

Új elem a szakképzés rendszerében az orientációs évfolyam, amelynek megszervezése, indítása, tartalommal feltöltése jelen pillanatban is történik. Első éveben pilot jelleggel az általános iskolákban sikeresen javítóvizsgázó nyolcadikosokkal, kilencedikes évismétlőkkel és lemorzsolódással veszélyeztetett tanulókkal indítjuk az osztályt. Elképzelhetőnek tartom korábban lemorzsolódott tanulók bevonását a programba. Fő cél az alapkészségfejlesztés és a pályaorientáció. A gyerekeknek minél több szakmát be kell mutatni, ezzel segítve a pályaválasztást. A jövőben az általános iskolák és a szülők tájékoztatása révén lehet elérni, hogy a bizonytalan pályaválasztók az orientációs képzésre jelentkezzenek.

A másik új elem a Szakképzési Híd programot felváltó dobbantó és mühelyiskola képzés megszervezése, elindítása. Itt a 16 évet betöltött, 8 általánossal nem rendelkező fiataloknak teremtünk lehetőséget egy szakképesítés megszerzésére. Itt elsősorban az általános iskolákkal kell egyeztetni, akik a már nem tanköteles fiatalt hozzánk tudják irányítani. Elképzelhetőnek tartom még a HÍD programból korábban lemorzsolódott tanulók beiskolázását, mintegy második esélyként.

A felnőttképzés az elmúlt években felfutott iskolánkban. Az eddig indított képzések mellett fontos feladatnak tartom az igényeket figyelni és amennyiben szükséges új képzést beindítani.

• A GINOP-6.2.3-17-2017-00041 - A szakképzési intézményrendszer átfogó fejlesztése pályázatok eredményeinek felhasználása, hasznosítása, beépítése az oktatói munkába a lemorzsolódás csökkentésére és a diákbarát környezet kialakítására.

A hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, különösen a roma tanulók iskolai sikereinek támogatása, felzárkóztatása, integrálása, lemorzsolódásuk csökkentése nehéz, de fontos feladat. Olyan pedagógiai környezetet kell biztosítani, mely lehetővé teszi a tanulók szociális és kulturális hátrányaik kompenzálását.

Támogatnunk kell a tanulásban elmaradt és a sajátos nevelési igényű tanulókat, biztosítjuk annak esélyét, hogy a választott iskolában eredményesen végezzék tanulmányaikat. Az intézmény szerepe és feladata, hogy segítse a tanulókat a hátrányok leküzdésében, hogy esélyeket teremtsen.

Törekednünk kell a tanulási kudarcok okainak feltárására, azok kezelésére, a jó teljesítményhez szükséges pozitív önértékelés kialakítására. Segítjük a mindennapi feladatokra történő felkészülést.

Fontos feladat a tehetséggondozás. A tehetséges tanulók számára biztosítanunk kell a lehetőséget a kibontakozásra, a bennük rejlő lehetőségek felszínre hozásával, fejlesztésével. A tehetséges tanulókat fel kell ismemi, versenyeztetni kell és eredményeik az egyén és a közösség számára is hasznosak lesznek.

Fontos szerepet játszik a kollégium, amely további lehetőségeket teremt a tanuló személyiségének, erkölcsi habitusának és tudatosságának, jellemének, identitástudatának, önbizalmának, felelősségvállalásának, közösségi tudatának, képességeinek és érdeklődésének megalapozására és fejlesztésére.

A megvalósítás fontos eleme a szülőkkel való együttműködés, illetve a partnerek megtalálása, akik segíthetik munkánkat. A szülőkkel való kapcsolattartásra sok jó gyakorlat van, a tapasztalatokat meg kell osztani minden lehetőséget meg kell ragadni az együttműködésre.

A csaknem három éves pályázat végére érünk a 2020-2021-es tanév elején. A pályázat eredményeként sok hasznos ötletet, innovációt sajátítottunk el. A projekt lezárása és a szakmai képzésbe való beépítése a feladat.

Szeptember-október folyamán kerül sor a tavaszi járványügyi helyzet miatt elmaradt kimeneti mérésekre és a pályázatban vállalt feladatok összegzésére.

A pályázat következő elemeit építjük be a pedagógiai munkába:

A kilencedikes évfolyamok számára átvezető héttel segítjük a beilleszkedést. Az átvezető két legalább 3, legfeljebb öt napos lesz. Tartalmaz többek között önismeretet, csapatépítést, helyismeretet, szakmaismeretet, sportot, tanórán kívüli rendezvényeket, illetve amit az osztályfőnök és az osztályban tanító pedagógusok megszerveznek.

Szeptember hónapban történnek azok a bemeneti mérések, amelyek információt adnak a tanulók készségeiről, tudásukról, esetleges lemorzsolódással veszélyeztetett helyzetükről. A mérések alapján lehet megszervezni a felzárkóztatást és mentort tevékenységet. A tanév végén kimeneti méréssel tudjuk meghatározni a hozzáadott értéket, a fejlődés mértékét.

A tanév során legalább 3 alkalommal szervez az osztályfőnök osztályértekezletet: október, február és május hónapban.

A tanév során meg be kell építeni az órákba az alapkészsége-fejlesztő, és a tanulásmódszertan tevékenységeket is.

A pályázat keretében kialakított közösségi terek használata lehetőséget teremt arra, hogy a tanulók minél otthonosabban érezzék magukat az iskolában. Ilyen közösségi tér az iskola első emeletén kialakított társalgó, beltéri konditerem, kültéri kondipark, kollégiumi klubszoba és kollégiumi társalgók.

A pályázattal kapcsolatosan kialakított Digitális közösségi Alkotóműhely (DKA) lehetőséget teremt iskolánk és a Szakképzési Centrum többi iskolájának érdeklődői számára érdekes és hasznos ismeretek elsajátítására. A DKA-ben igény szerinti témában projektek tarthatók, ahol modem eszközökkel találkozhatnak és különleges szakmai élményhez juthatnak a látogatók. A DKA alkalmas az általános iskolákkal való pályaorientációs együttműködésre is. A terv szerint heti egy napot biztosítunk a műhelymestemek, akinek aznap a feladata a látogató csoportok fogadása, a foglalkozás biztosítása.

• A pályaorientációs tevékenység kiterjesztésével és a beiskolázás eredményességének javításával növelni a tanulólétszámot.

A beiskolázási tevékenység nagy energiákat igényel és ez nem feltétlenül térül meg. Nem tudhatjuk, hogy ki fogja a jelentkezési lapot hozzánk beadni, ezért minél szélesebb kört kell megszólítani. Az elmúlt években a helyi általános iskolákkal együttműködés alakult ki a pályaorientáció területén. Az a tapasztalat, hogy érdemes a szakmával egészen fiatal korosztályokat megcélozni. A hetedik-nyolcadik osztályosok már valamilyen szinten döntöttek a továbbtanulás irányáról. Érdemes a fiatalabb korosztályokat is megcélozni, hogy minél korábban kialakuljon a gyermekben az érdeklődés valamely szakma iránt. Az általános iskolák pályaorientációs napja mellett érdemes lenne az együttműködés más formáit is kipróbálni: szakköröket indítani, technika órát tartani, szakmabemutatót tartani.

A szakmaválasztásnál igen fontos szerepe van a tanítónak, aki ismeri a gyermek képességeit. Az általános iskolai tanítókat kell megnyerni ahhoz, hogy ajánlják iskolánkat az arra alkalmas diáknak és meggyőzzék a szülőt. A jól elvégzett pályaorientációs tevékenység eredményeként a gyermek, szülő, tanító reális képet kaphat a gyermek képességeiről, lehetőségeiről. Még jobban be kell kapcsolódnunk az általános iskolák pályaorientációs tevékenységébe.

Külön szakmabemutatókat kell kialakítanunk a különböző rendezvényekre. Ne legyen ugyanaz a „produkció” nyílt napon, a szakmák éjszakáján és a pályaorientációs napon. Nyújtsunk mindig újat, legyünk változatosak, legyen különböző, hosszabb-rövidebb időtartamú projekt is. Ezt természetesen nem egyszerre kell „kitermelni”, hanem 2-3 év alatt fokozatosan kialakítani.

Iskolánk számára jelentős előny lehetne, hogy van kollégium. A beiskolázásnál nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kollégiumra. Minden kollégistával kétszer nyerünk: más iskola helyett nálunk tanul és kollégiumunk létszáma, kihasználtsága is nő. Olyan promóciós anyagot kell összeállítanunk, amit minden vidéki általános iskolába el lehet küldeni 50-60 km-es körzetbe.

Más karcagi középiskolában vagy nincs, vagy túlterhelt a kollégium. A Karcagi Nagykun Református Gimnáziummal élő megállapodás van az ott tanuló diákok kollégiumunkban való elhelyezéséről. Ezt ki lehetne terjeszteni a másik, korlátozott férőhellyel rendelkező középiskolára - amely mostanában kerül a Református Egyház fenntartása alá.

Meg kell ragadni minden lehetőséget a reklámra, hogy minél jobb kép alakuljon ki az emberekben az iskola neve hallatán. Esetünkben 2016-ban festő tanulónk és 2018-ban szerkezetlakatos tanulónk nyert szakma kiváló tanulója verseny első helyezést. Ennél erősebb bizonyíték nem lehet az iskola teljesítményére. Emellett számos rendezvénnyel, eseménnyel jelenünk meg a városban, térségben. Kiváló sport- és versenyeredmények jó alapot szolgáltatnak a reklám-marketing terén. Ezeket ki kell használni és a beiskolázásnál kamatozni fog a befektetett energia.

Új csatornákat kell keresni a marketingtevékenységre. A legtöbb információ a honlapon jelenik meg, ez azonban csak azokhoz jut el, akik már ismerik az iskolát. A legegyszerűbb hagyományos lehetőségek a plakátozás és a szórólapozás.

• Az oktatók hatékony, motiváló értékelési rendszerének kidolgozása, működtetése.

Korábban a pedagógus életpálya és a tanfelügyeleti rendszer kettős hatást váltott ki a pedagógusokból. Egyrészt tartottak a portfolió adminisztrációs terhétől, a külső értékelő véleményétől, a vizsgaszituációhoz hasonló eljárástól. Másrészt a tanárok (oktatók) fontosnak tartják a munkájukkal kapcsolatos visszajelzéseket és motiválta őket a magasabb bér. A szakképzés új rendszerében egyrészt kikerültünk a közalkalmazottak értékelő, minősítő rendszeréből, de létre kell hozni egy saját értékelési rendszert.

A 2020 májusában lezajlott értékelés sok esetben feszült helyzetet teremtett, mert korábban ismeretlen szempontrendszer alapján történt. Fontosnak tartom, hogy a jövőben, már a tanév elején egy olyan értékelő rendszert alakítsunk ki, amelynek szempontjai alapján megszervezhetik az oktatók a munkájukat. Az értékelő rendszernek motiválónak kell lenni és objektív tényeken kell alapulniuk.

A munkaközösség-vezetők bevonásával meg kell határozni azokat a szempontokat, amely alapján az oktató értékelve lesz. Ugyanaz a szempont máshogy lehet érvényes a szakmai oktató, a közismereti oktató, a kollégiumi nevelő, a gyógypedagógus, illetve fejlesztöpedagógus számára. Fontos, hogy minden területet úgy kell kibontani, hogy minden oktató számára lehetőség legyen az adott szempont megismerésére, teljesítésére.

Kt. iskolavezetés számára fontos feladat az ellenőrzés, de ez a leterheltség miatt fejlesztendő terület maradt. Szerintem a feladat akkor teljesíthető, ha a folyamatba bevonjuk a munkaközösség-vezetőket. A munkaközösségek átalakításával megszüntettük az átfedéseket és egy munkaközösség-vezető alá 5-8 fő tartozik. Ezáltal reális lehetőség nyílik arra, hogy egy tanévben minden oktató munkájáról képet kapjunk. Az információt a későbbi értékelésnél föl lehet használni és alá lehet támasztani a kolléga pontszámait.

Szerencsére jó alapjaink vannak, nálunk kiválóan működött a belső értékelési csoport (BECS). Az értékelés az új BECS munkájára alapozva képzelem el. A BECS tagjai munkaközösségvezetők lesznek. Minden oktatót legalább egyszer értékelni kell: óralátogatással, dokumentumelemzéssel, interjúval. Az értékelést a munkaközösségvezető és egy vezető végzi.

• Hatékony szervezeti kommunikáció kialakításával javítani az oktatói közösség munkáját, különös tekintettel a tehetséges tanulók kibontakozására, valamint a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók eredményességére való tekintettel.

Jól kell ismerni a munkatársakat, hogy a megfelelő ember a megfelelő helyen legyen. Egészséges szervezeti kultúrát kell kiépíteni, illetve fenntartani. Ismerni kell a rendszert, amit vezetünk és időt kell fordítani a munkatársakra.

Fontos feladat az új intézményi dokumentumok megismertetése az oktató közösséggel. Rendkívül sok és mélyreható változás történt rövid idő alatt, ezeket az oktatók számára össze kell foglalni, le kell egyszerűsíteni. A célokat, egyéni feladatokat mindig egyértelműen meg kell határozni.

A hatékony szervezeti kommunikáció feltételrendszerét, működését az alábbiak szerint tervezem kialakítani:

Minden tanulóról össze kell gyűjteni azokat az információkat, mérési eredményeket, amelyek alapján az egyéni előrehaladásában segíteni lehet a tanulót. Az információkat az osztályfőnöknek az adatvédelmi szabályok betartásával kell kezelni. A mérések adatainak feldolgozása, elemzése után az eredményeket elérhetővé kell tenni az oktatók számára és be kell építeni a pedagógiai folyamatokba.

Hatékonyan működő, a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatásához kapcsolódó korai jelző-és pedagógiai támogató rendszer kialakítása. Ebben támaszkodni lehet az e-KRÉTA rendszer ESL moduljára, amely a tanuló hiányzásai, tanulmányi eredménye alapján jelzi a veszélyeztetett tanulókat.

Fontosnak tartom az információáramlás fejlesztését az oktatói testületben. Az e-mailt tartom leginkább alkalmasnak az információ gyors terjesztéséhez. Eseti helyett rendszeresen küldött e-mail üzenetekkel lehet elérni, hogy az oktatók megszokják ezt a csatornát. Az oktatók részéről szintén az e-mailben történő jelzést preferálom.

Az értekezleteken az új módszerekről, innovációkról, képzésekről, programokról, versenyekről beszámolót kell tartani. Minden értekezlet, megbeszélés után emlékeztetőt kell készíteni az elhangzottakról és a döntésekről, melyet minden oktatónak el kell juttatni digitális formában.

A hagyományos tantestületi értekezleteket át szeretném alakítani. Nem kell minden információt mindenkinek elmondani, csupán az oktató számára relevánsakat. Ha az adott információ a megfelelő helyen hangzik el, hatékonyabb lehet az információáramlás. Az egész oktatói testületet számára az iskola életével, az egész testületet érintő általános kérdésekkel kapcsolatos információk, kérdések, felvetések fontosak. Az értekezlet egyben fórum szerepet is betöltene, ahol előre egyeztetett témában lehetne vitázni.

Szakmai kérdésekben a munkaközösségek az információáramlás fő színterei. A szakmai információáramlás koordinálását havi rendszerességű munkaközösségvezetökkel kibővített vezetői értekezleten tervezem.

A munkaközösségeknek egyre fontosabb a szerepe, hiszen a megújuló szakképzésben az együttműködés, az együtt gondolkodás nagy jelentőséget kap. A négy „tantárgyi” munkaközösség mellet (két közismereti, két szakmai) megtartanám a kollégiumi munkaközösséget, hiszen munkájuk teljesen eltérő, máshova nem integrálható.

Szeretnék teret engedni az egyéni ötleteknek, kezdeményezéseknek, felvetéseknek, kérdéseknek. Pandora szelencéjébe elhelyezett üzeneteket összegyűjtve havi rendszerességgel tudnánk a megfelelő fórumon megbeszélni.

Záró gondolatok

Fontosnak tartom az oktató testülettel való együttműködést. A közös akarat sokkal erősebb, mint az egyéni. Az eredményes működést, az iskola vezetését az oktatói testülettel egyetértésben tudom elképzelni. Nem könnyű egy szakképző iskolát vezetni, s kifejezetten nehéz jól, eredményesen vezetni. Azt gondolom, hogy rendelkezünk azokkal a feltételekkel, ami alapján egy biztató jövőképet alkothatunk.

Az iskola jövőjét pozitívan látom. Megújult az iskolaépület, modernizálódnak az eszközök. A szakképzés ügye végre a helyén szerepel, magasabb szinten is fontosnak tartják. A Karcagi Szakképzési Centrum vezetésével és dolgozóival jó kapcsolat alakult ki. Szeretném folytatni ezt az utat, hiszen a Varró és a Szakképzési Centrum céljai azonosak, együttműködésünk kölcsönösen hasznos és eredményes. Napjainkban is fontos a kapcsolati töke szerepe. A vezetőnek személyes kapcsolatot kell ápolnia más iskolák, intézménynek vezetőivel, külső partnerekkel, a helyi gazdasági élet szereplőivel. Ismertnek kell lenni, hogy ne csak egy név, egy hang, esetleg egy tablókép legyen az igazgató.

Mindig az volt a nézetem, hogy nincsenek abszolút jó, vagy rossz dolgok. Inkább azt mondom, hogy lehet valamit jól és rosszul is csinálni. Rajtunk, vezetőkön múlik, hogy adott keretek között milyen lesz az iskola működése, élete. Nehéz feladatra vállalkozik az, aki egy szakképző iskolát szeretne vezetni. De tudjuk, nem a könnyű feladatok eredményeként fejlődünk.

„Úgy döntöttünk, hogy még ebben az évtizedben eljutunk a Holdra, és megteszünk más, ehhez hasonló lépéseket. Nem azért, mert a feladat könnyű, hanem azért, mert nehéz... Azért, mert ez a cél képességeink és erőnk legjavát igényli, azért, mert ez olyan kihívás, amit készek vagyunk elfogadni, olyan, amit nem akarunk halogatni és amit meg akarunk nyerni."

J.F. Kennedy