Történet

A Varró története

 

A Karcagi SZC Varró István Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium komoly szakképzési hagyományokkal rendelkezik. Intézményünk sokszínű nevelő-oktató feladatot lát el a szakképzés, a kollégiumi nevelés, a felzárkóztató tevékenység és a tehetséggondozás területén.

Bár szakképzés (iparostanonc képzés) már 1890 óta folyt Karcagon, a térség iparának fejlesztéséhez és a szakembergárda kiképzéséhez meg kellett teremteni a nagyobb volumenű szakképző iskolát, mely 1969-ben nyitotta meg kapuit.

Karcagon a szakképzés kezdetei a XIX. század végéig nyúlnak vissza. A szakmai képzés (iparostanonc képzés) története Karcagon 1890. szeptember 1-től indult meg. Évtizedeken keresztül formálódott, változott, bővült, vándorolt az iskola, mely 1969-ig körülbelül 20000 tanulónak adhatott bizonyítványt. Az iskola elsősorban a helyi ipar igényeit elégítette ki, meghatározott profilja nem volt. A tanulók szórványképzésben részesültek. 2-3-szoros túljelentkezés miatt a tanulóknak felvételi vizsgát kellett tenniük. Minden tanuló egységesen kapott ösztöndíjat, nem differenciálták eredmények alapján.

A tanonciskola 1951-ig, a református fiúiskolában működött, a kereskedők a Zádor úti iskolában tanultak. 1951-től az oktatás különböző iskolákban folyt. 1953-ig a tanulók szombaton jártak iskolába. 1954-től a képzés néhány szakmát kivéve (hegesztő) 3 éves képzésű lett. A tanulók első, második évben 4 napot gyakorlaton 2 napot elméleti képzésben vettek részt, harmadik évfolyamon 5 nap gyakorlat, 1 nap elmélet következett. 1960-ban 197 fő volt a létszám. Ennek 20%-a vidéki tanuló volt. 2-3-szoros túljelentkezés miatt a tanulóknak felvételi vizsgát kellett tenniük. Minden tanuló egységesen kapott ösztöndíjat, nem differenciálták eredmények alapján.

 

Az 1969-es év jeles dátum az iskola történetében. Alapítása óta közel 80 év telt el, amikor végre önálló épületet kapott, amit 1969. augusztus 20-án adtak át. 

A jelenlegi főépület és a kollégium megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak Szalagyi Endre igazgatónak, aki 1952-1974 között vezette az intézményt. Joggal tekinthetjük Szalagyi Endrét az iskolakomplexum alapítójának.

A 6 tanterem és tornaterem megoldotta a helyiségproblémákat. Megszűnt a tanulócsoportok vándoroltatása és korszerű körülmények között folyt az oktató-nevelő munka. Ezzel egyidejűleg a személyi állomány is évről-évre nőtt. 1970-től bevezették a szakmunkásképzésben az A és B tagozatot. Az emelt szintű „B tagozathoz” elméletigényes szakmák tartoztak. Ezért itt a képzés megoszlása heti 3 nap elmélet és 3 nap gyakorlat volt, az „A tagozaton” pedig heti 4 nap gyakorlat és 2 nap elmélet.

1974-1981 között Dr. Kasuba Jánosné, Tömösközi Zsuzsanna került az intézmény élére Tömösközi Zsuzsanna történelemtanár volt, vezetése alatt jelentősen gyarapodott az iskola infrastruktúrája. Az eredetileg 4-500 főre tervezett iskola 1977-ben 120 fős diákotthonnal (1983-tól kapta meg a kollégiumi címet) bővült, gyakorlatilag helyi erőforrások felhasználásával – a gyakorlati oktatásban érdekelt vállalatok közreműködésével. 1979-ben 4 tanteremmel, szertárhelyiségekkel és vizesblokkal gyarapodott az iskola. Az új épületrészben már számítógépes szaktanterem is helyet kapott. Ekkor épült ki a bitumenes kézilabdapálya, a kosárlabdapálya és a futópálya is.

Az új épületrész nagy nehézségek árán épült, költségnövekedés miatt kimaradt a zsibongó, amit mind a mai napig hiányolunk. Jelentős értékű társadalmi munkát is vállaltak a tanulók és a nevelők, hogy elkészülhessen a fejlesztés. Tömösközi Zsuzsanna vezetése alatt indult el és működött a „Tanműhely” című iskolaújság, mely negyedévente jelent meg és pótolhatatlan emlékeket hagyott hátra a korszakból, valamint virágzott az énekkar és a sport.

A meglehetősen személytelen „629-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet” helyett 1975-ben az iskola felvette Ragó Antal nevet. A Szolnokon, szülővárosában pro urbe díjjal kitüntetett Ragó Antal elvhű kommunista, országos szintű munkásmozgalmi politikus volt, aki „a harcban és a munkájában egyaránt forradalmár volt, a fiatalok számára példakép, aki erőt ad a munkára, az életre”. Ragó Antal nevét 1993-ig viselte az iskola. Ez olyan mértékben égett be a köztudatba, hogy iskolánkat még ma is „Ragóként” ismerik, csaknem 30 év nem volt elegendő a mai „Varró” név elterjedésére.

1981-91 között Dr. Nagy Istvánné volt iskolánk igazgatója. Egy rendkívül karakteres, erős személyiség. Magyar-orosz szakos tanár, férje köztiszteletben álló tekintélyes orvos. A tablóképekről céltudatosan, határozottan tekintett ránk. A kollégái kiemelték korrektségét. Vezetése alatt az 1980-as években az iskola fénykorát élte. Legfontosabb eredménye az eladó képzés beindítása, mely mind a mai napig egyik oszlopa a képzésünknek. 1989-ban újabb tantermekben kezdődhetett meg a tanítás az iskolabővítés újabb ütemének köszönhetően, 1990-ben a korábban pályázatban elnyert ingatlanban lehetővé vált saját tanműhely kialakítása.

1991-1997 között Tóth Ferenc, az előző igazgató helyettese vette át a kormányrudat. 1971 óta tanított az iskolában gépészmérnök tanárként. 1991-ben megbízott igazgatója volt az iskolának, elődje címzetes igazgatóként szerepel a tablókon. Vezetése alatt kellett megbirkózni a rendszerváltás utáni folyamatok iskolára gyakorolt hatásával. Az átalakulást kiszámíthatatlannak, a feladatokat minden körülmények között elvégzendőnek tartotta. Vezetése alatt csak rövid távra lehetett tervezni, de a lehetőségekhez mérten az iskola állta a változó idők hullámait. Számos szakma futott ki, problémás volt a végzősök elhelyezkedése. Voltak kisebb próbálkozások új képzések bevezetésére (sütő, nőiruha készítő), vagy régiek (pl. autószerelő) újraindítására.

A rendszerváltás sok iskolánál névváltással is járt, így volt ez a mi iskolánk esetében is. 1993-ban pályázatot írtak ki az új névre. Egy pályázat érkezett, Dr. Bellon Tibor muzeológus részéről. A nyertes pályázat szerint Varró István és fia, Varró János, XVIII. századi karcagi jegyzők neve a legalkalmasabb az iskola számára. Dr Bellon Tibor gondolatai szerint „ennek a nagyhírű családnak állítanánk méltó emléket, ha az iskola a nevüket viselné, mivel az utcán kívül – ahol egykor a házuk állott – más nem őrzi a városban.” A tetterő, amellyel Varró István (1697-1770) a városért és polgáraiért küzdött olyan példaértékű, hogy a döntőbizottság ezt a nevet elfogadta. Kevesen tudják, hogy volt egy másik javaslat is: Kása József, aki Karcag város építőmestere volt. Kása József a Karcagi Ipartestület elnöke volt 1872-1920 között, nevéhez fűződik többek között a Városháza kivitelezése (1910-1912), a mai Karcagi Ipartestület székháza (1903) és a Horváth Ferenc utcában álló szecessziós stílusban épült egyemeletes lakóházat.

Az iskola mind a mai napig Varró István nevét viseli, de a város lakóinak szóhasználatában szinte kitörölhetetlen a „Ragó” név.

1997-2008 között állt az iskola élén Petrov István, aki egy nagyon nehéz időszakban, a változások korában vezette az intézményt. Ekkor indult be a négyéves szakiskolai képzés. Eredetileg földrajz-történelemtanár volt, óraadóként a 70-es évek második felétől volt kapcsolata az iskolával. A helyi gimnáziumból érkezett, jól látta az érvényesülés lehetőségét, gyorsan felívelt pályája. Ambiciózus, tetterős ember volt, egyébként városi szintű politikában is otthonosan mozgott – a helyi MDF meghatározó tagja volt. Kollégiumvezetőként ismerkedett meg a vezetéssel, majd átvette az iskola vezetését. A szakképzésben zajló negatív folyamatokra igyekezett az önkormányzattal együttműködve reagálni. A szakképzés anyagi helyzetének javítására alapítvány létrehozását szorgalmazta, mely ma is működik (Szaki 2000 alapítvány). Küzdött az alacsony osztálylétszámokért, portaszolgálatért, iskolánk pályázott és nyert az SZFP II programban való részvételre. Erős, határozott személyiség, tekintélyt parancsoló hanggal és küllemmel, emellett egy végtelenül rendes ember volt. Előbbre tartotta más problémáját a sajátjánál.

2008-2016 között Puháné Urbán Katalin vezette az intézményt. 1988 óta tanít iskolánkban gépész mérnöktanárként és informatika tanárként. Demokratikus vezetőként minden döntést előkészített, a nevelőtestületet tájékoztatta, vitás kérdésekben érvekkel alátámasztotta. A változó szakképzést egyfajta körülménynek tekintette, ami ellen nem küzdeni kell, hanem a változások élére állni. Pályázatok útján jelentős fejlesztéseket, falújításokat tudott az iskola véghez vinni. A szakmai gyakorlati képzés a Laktanya út 1. szám alatti épületben kapott új, végleges helyet. Iskolánkban nagy hangsúlyt kapott mind a tehetséggondozás, mind a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, beintegrálása a szakképzésbe. Látványos sikereket értünk el tanulmányi és sportversenyeken, nemzetközi kapcsolatépítésben. A Magyar- Német Kereskedelmi Kamara által kiírt Szakképzési Díj-ra két alkalommal is jelölték az iskolánkat.

2011-ben kezdődött az az időszak, mikor szinte minden évben változott a nevünk – átszervezésekből kifolyólag. 2011-2013 között iskolánk tagintézménye volt az Arany János Általános Iskola. 2013-ban az iskola állami fenntartású lett, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ égisze alatt a Szolnoki Tankerület soraiba kerültünk. 2015-ben újabb fenntartóváltás következett, a szakképző iskolák az Emberi Erőforrás Minisztériuma helyett Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartása alá kerültek. Iskolánk a Karcagi Szakképzési Centrum egyik tagintézménye lett Karcagi Szakképzési Centrum Varró István Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma néven. Ez 2016-ban módosult Karcagi Szakképzési Centrum Varró István Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma néven.

Szabó István, 2016-2020 között vezette az intézményt. Korábban KLIK tankerületi igazgató. Vezetése alatt felfutott a felnőttoktatás, valamint lehetőség nyílt az évek óta elmaradt karbantartások elvégzésére. Új képzések indításával megváltozott az iskola szakmaszerkezete. A szakács, pincér, hegesztő képzések a munkaerőpiac igényeinek megfelelően indultak be. 2016-ban iskolánk átvette az egészségügyi képzést és mára ez az ágazat tekinthető az iskola egyik oszlopának. Az új képzések jó befektetésnek tűnnek az iskola jövőjébe. A GINOP 6.2.3. pályázat keretében a közösségi terek fejlesztése révén az iskola és a kollégium még otthonosabb lett.

Az iskola 2016-2020 között kívül-belül megújult. Egyik legjelentősebb beruházás intézményünkben a KEHOP-5.2.2. pályázat keretében megvalósuló – az iskola energetikai korszerűsítése. Megtörtént az iskolaépület tetőszigetelése, hőszigetelése, nyílászáró cseréje, kazáncsere, termoszelepek cseréje, felszerelésre kerültek a napelemek, és új színeket is kapott az iskola. Az intézmény székhelyén kialakított tanétterem, tankonyha, egészségügyi demonstrációs terem, villanyszerelő műhelyterem, digitális közösségi alkotóműhely révén a legkorszerűbb technikai feltételek mellett valósul meg a szakmai alapozó gyakorlati képzés. A sportolási feltételeket, a mindennapos testnevelés megvalósítását tornaterem, kondicionáló terem, a szabadtéri sporteszközökkel ellátott sportudvar, valamint a 2018-ban átadott műfüves pálya biztosítja.

Szabó István 2020-tól a Karcagi Szakképzési Centrum egyik vezetője, kancellárja. 2020-tól Facsar András a Varró igazgatója, aki 2008 óta igazgatóhelyettese az iskolának.

Az elmúlt 5 évtizedben a munkaerőpiaci és gazdasági változások eredményeként számos új szakma indult és sok képzés szűnt meg. A statisztikai adatok alapján szerkesztett ábra jól mutatja, hogy egy szakképző intézménynek milyen nehéz feladata van: a változó gazdasági körülményekre reagálni kell a képzési struktúra átalakításával.