Iskolánk névadója: Varró István

 

Iskolánkat 1969-es megnyitásakor a 629-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnek nevezték el, majd 1975-től Ragó Antal, kommunista munkásmozgalmi politikus nevét viselte. A rendszerváltás után új név választására kiírt pályázat eredményeként Bellon Tibor néprajztudós javaslatára 1993. október 1-jén vette fel Varró István nevét.

 

Varró István Hajdúszováton született 1697-ben. Az elemi iskola elvégzése után a Debreceni Kollégiumban tanult, majd Karcagra jött és ő lett a Városházán a nótárius (jegyző).  Az ő tisztsége volt, hogy a bizalmas üléseket vezesse, feljegyzéseket készítsen, eljárjon a képviselők ügyeiben, adásvételi szerződéseket írjon.

 

Varró István nótárius jelentős szerepet töltött be nemcsak Karcag, hanem a Jászkun terület, sőt a hazai művelődés történetében is. Többször megfordult Bécsben az engedély nélkül épített református templom ügyében Sütő András főbíróval. Végül erőfeszítéseiket siker koronázta, és Mária Terézia 1746-ban megadta az engedélyt.

 

1745-ben tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik a redemptiót (megváltást) harcolta ki a Jászkunság számára. Lediktálta a kun Miatyánkot Kollár Ádámnak, a keleti nyelvekben jártas tudós bécsi királyi könyvtárnoknak. Kollár elhíresztelte a világban, hogy Varró István volt az utolsó ember, aki még beszélte a kun nyelvet.

A kun Miatyánk szövege:

Bezen attamaz kenze kikte
szen lészen szen adon
dösön szen küklön
nitziengen gerde ali kikte
bezen akomezne oknemezne
bergezge pitbütör küngön
ill bezen menemezne
neszen bezde jermez berge utrogergene
illme bezne algyamanna
kutkor bezne algyamanna
szen börsön boka csalli
batson igye tengria. Ámen

A Varró család mind Karcag, mind a Jászkunság életében meghatározó szerepet vállalt. A várost írnokként, nótáriusként később több Varró is ellátta. De szolgáltak más nagykunsági városokban is, sőt főbíró is került ki közülük.

 

A család tagjai a város lakói által megbecsült emberek voltak, olyanok, akik vagyonukkal is feleltek tetteikért. Humanista műveltségű, széles látókörű, a világ dolgaiban jártas, fedhetetlen erkölcsű emberek voltak.

Varró István fia volt Varró János, Csokonai Vitéz Mihály „jó embere”, aki 1752-ben született Karcagon. Debrecenben a Kollégiumban tanult. 1777-ben Kisújszálláson, majd apja örökébe lépve Karcagon lett nótárius.

Varró János jó barátja volt Csokonai Vitéz Mihály, aki többször járt Karcagon legációban (református egyházi követség, kiküldetés), de a Dunántúlról is hazafelé tartva mindig megállt, hosszabb-rövidebb ideig szívesen elidőzött a vendégszerető Varró háznál. Több versében is megörökítette ezt a tényt.

Csokonai Vitéz Mihály 1800 tavaszán Csurgóról visszaigyekezett Debrecenbe, s ismét Varró Jánoséknál szállt meg. Ekkor írta vendégfogadójához azt a verset, melyben nagy szeretettel emlékezik meg a kunokról és a Varró családról.

 

Csokonai Vitéz Mihály: Visszajövetel az Alföldről (részlet)

…

Úgy is lett, megláttam végre

Azt az áldott Karcagot,

Hol a kún a szép térségre

Halmoz sok száz asztagot.

 

Itt hosszas törődésemnek

Egy kis pihenése lett,

Vívén egy jó emberemnek

Házához a tisztelet;

…

Varróm ez: a szíves Varró

Kit bármi jó verselő,

Bármi festő és hímvarró

Jól nem adhatna elő.

 

Elég, hogy kik az országba

Tiszta szívet kérdenek,

Csak Karcagra a Kúnságba

Varró úrhoz jőjjenek.

 …

Köszönöm a nyugvó szállást,

Tisztelt Varróm! köszönöm!

S hogy áldjam Karcagújszállást,

Ez is egy új ösztönöm.